Ismerd meg önmagadat a természet erejével és a csillagok tanácsaival. Számos lehetőség vár rád, hogy felfedezd az egyensúlyt és a harmóniát az életedben.
Miért minket válassz?
Csillagbölcselet: Fedezd fel, milyen üzenetek rejlenek a csillagokban az életedhez. Engedd, hogy a csillagok irányt mutassanak az úton a belső bölcsességed felé.
Miért jó a Csillagfényes Hold Sugár?
Fedezd fel Önmagad és láss rá a lehetőségeidre!
Csatlakozz a Csillagfényes Hold Sugár közösségéhez, és lépj be egy olyan világba, ahol az önismeret, a harmónia és a természetgyógyászat összefonódik. Ismerd meg a saját képleted, fedezd fel az eszközeid varázsát, és támogasd egészségedet a természet erejével.
Legyen a Csillagfényes Hold Sugár az útmutatód a szellemi, lelki és fizikai egészség felé!
ANGYALOK KARA
Szabadon bűn és erény közt
Választhatni, mily nagy eszme,
S tudni mégis, hogy felettünk
Pajzsul áll Isten kegyelme.
Tégy bátran hát, és ne bánd, ha
A tömeg hálátlan is lesz,
Mert ne azt tekintse célul,
Önbecsét csak, ki nagyot tesz,
Szégyenelve tenni másképp;
És e szégyen öntudatja
A hitványat földre szegzi,
A dicsőet felragadja, –
Ámde útad felségében
Ne vakítson el a képzet,
Hogy, amit téssz, azt az Isten
Dicsőségére te végzed,
És ő éppen rád szorulna,
Mint végzése eszközére:
Sőt te nyertél tőle díszt, ha
Engedi, hogy tégy helyette. –
ÉVA
Ah, értem a dalt, hála Istenemnek!
ÁDÁM
Gyanítom én is, és fogom követni.
Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni! –
AZ ÚR
Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál! „
Madách Imre: Az ember tragédiája ( Tizenötödik szín)
„AZ ÚR
Karod erős – szived emelkedett:
Végetlen a tér, mely munkára hív,
S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd
Szünetlenül, mely visszaint s emel,
Csak azt kövesd. S ha tettdús életed
Zajában elnémúl ez égi szó,
E gyönge nő tisztább lelkűlete,
Az érdekek mocskától távolabb,
Meghallja azt, és szíverén keresztűl
Költészetté fog és dallá szürődni.
E két eszközzel álland oldalodnál,
Balsors s szerencse közt mind-egyaránt,
Vigasztaló, mosolygó géniusz. –
Te, Lucifer meg, egy gyürű te is
Mindenségemben – működjél tovább:
Hideg tudásod, dőre tagadásod
Lesz az élesztő, mely forrásba hoz,
S eltántorítja bár – az mit se tesz –
Egy percre az embert, majd visszatér.
De bűnhödésed végtelen leend
Szünetlen látva, hogy mit rontni vágyol,
Szép és nemesnek új csirája lesz. –